A
kézműves foglalkozáson most olyan szépségek készültek, amik egy nap
száradást igényeltek. Ennek okán sikerült fényképeket készítenem.
A
téma -belátom nem túl fantáziadús- a falevél volt. Viszont a technika
és a gyerekfantázia igen látványos eredményeket hozott. A dekor- vagy
más néven szóróhomok talán nem ismeretlen számotokra sem. Abból indultam
ki, hogy az én gyerekeim igen szeretik használni, viszont elég
költséges, gyorsan fogyó alapanyag. A festett rizs technikával történő képalkotásról írtam már, szerettem volna valami hasonlót, de mégis mást megmutatni a KisMestereimnek.
Kísérleteztem már több anyag színezésével (pl. gríz, kókuszreszelék..) és egyszer csak bevillant a só!!!! Úgy reméltem, talán hasonlóan fog viselkedni, mint a homok. Ez utóbbi festésével is találkoztam már, de elég macerásnak tűnt, majd talán nyáron teszek egy próbát.
A só az ételfestéket könnyen szívta magába, a színkeverés viszont másként működött, mint a rizsnél. Akkor nehézség nélkül állítottam elő barna színt, most viszont mindig szürke vagy valami föld színű lett az eredmény. Miután kevertem egy csomó árnyalatot, száradni hagytam reggelig. A sikerélménytől megmámorosodva az első utam a számítógéphez vezetett, gondoltam világszabadalmat kell bejegyeznem és családunk boldogulása egy életre megoldott lesz a jövőben. Hamar kiderült, hogy a spanyol viaszt nem én találtam ki: "colored salt" beütése után több receptúra is sorakozik. Még a gasztronómiában is ismeretes termék.
No, de ez nem rontotta el a kedvem, a másnapi foglalkozáson már be is vetettem az új alapanyagot.
A fa lapra hobbi ragasztóval vittük fel a színezményeket. A háztartásban minden fellelhető sótartót összegyűjtöttem, de az ivójoghurtos flakonoknak is elérkezett a reinkarnációja, szóró alkalmatosság készült belőlük.
A gyerekeknél osztatlan sikert aratott a program, minél inkább alakultak a képeik, annál lelkesebbek lettek.
Hasznos tanács: a ragasztó víz tartalma, némileg oldja a só szemcséket. Egyrészt érdemes durvább sót vásárolni, másrészt a ragasztóból ne engedjünk vastag centimétereket rányomni a felületre.
Figyelem! Ne hagyjuk, hogy a szemükhöz nyúlkáljanak, egy bizonyos korosztályt feltételez a technika. A nagy- és középső csoportosaim könnyedén be tudták tartani a használati utasítást.
Kísérleteztem már több anyag színezésével (pl. gríz, kókuszreszelék..) és egyszer csak bevillant a só!!!! Úgy reméltem, talán hasonlóan fog viselkedni, mint a homok. Ez utóbbi festésével is találkoztam már, de elég macerásnak tűnt, majd talán nyáron teszek egy próbát.
A só az ételfestéket könnyen szívta magába, a színkeverés viszont másként működött, mint a rizsnél. Akkor nehézség nélkül állítottam elő barna színt, most viszont mindig szürke vagy valami föld színű lett az eredmény. Miután kevertem egy csomó árnyalatot, száradni hagytam reggelig. A sikerélménytől megmámorosodva az első utam a számítógéphez vezetett, gondoltam világszabadalmat kell bejegyeznem és családunk boldogulása egy életre megoldott lesz a jövőben. Hamar kiderült, hogy a spanyol viaszt nem én találtam ki: "colored salt" beütése után több receptúra is sorakozik. Még a gasztronómiában is ismeretes termék.
No, de ez nem rontotta el a kedvem, a másnapi foglalkozáson már be is vetettem az új alapanyagot.
A fa lapra hobbi ragasztóval vittük fel a színezményeket. A háztartásban minden fellelhető sótartót összegyűjtöttem, de az ivójoghurtos flakonoknak is elérkezett a reinkarnációja, szóró alkalmatosság készült belőlük.
A gyerekeknél osztatlan sikert aratott a program, minél inkább alakultak a képeik, annál lelkesebbek lettek.
Hasznos tanács: a ragasztó víz tartalma, némileg oldja a só szemcséket. Egyrészt érdemes durvább sót vásárolni, másrészt a ragasztóból ne engedjünk vastag centimétereket rányomni a felületre.
Figyelem! Ne hagyjuk, hogy a szemükhöz nyúlkáljanak, egy bizonyos korosztályt feltételez a technika. A nagy- és középső csoportosaim könnyedén be tudták tartani a használati utasítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése