2010. január 27., szerda

Jégbe fagytak

Nemes Nagy Ágnes
JÉG

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.




Nem is tudom, miért halogattuk idáig ennek a jeges dísznek az elkészítését, hiszen a hideg már jó ideje borzolja a libabőrt, a víz adott, a kedv sem hiányzik soha az ilyesmihez. Igazából Annának jutott tegnap eszébe a fagyasztás.
Az egyikben termések dermednek, a másikban gyöngyök, gombok fagyoskodnak. Kint lógnak az erkélyen, mert szalagot is tettünk bele. Brrrrr!

Eszternél láttam az ötletet.


Nincsenek megjegyzések: