Amikor elkészítettem a prototípust nem voltam teljesen elégedett a végeredménnyel. Szavazásra bocsájtottam a kérdést. Anna lányom szerint ez egy fonalgombolyag, amire tollat és szemet ragasztottam, férjem viszont mosolyra fakadt, amikor meglátta. Ezúttal ez a hozzáállás nagyobbat nyomott a latban, mint beteg, rosszkedvű kislányom véleménye. Szóval ajtódíszt kreáltunk. Alul a pompon csirke, felül pedig egy-két papírtojás.
Egy 2,5 cm széles kartonra tekerték a sárga fonalat úgy, hogy egy zsenília drótot is bedugtunk alá (ebből később a lábak lettek). Így könnyű volt a fonal szétvágása előtt a drótot megcsavarva, összekötni a fonalat.
Kivételt képezett egy kisfiú, aki már a foglalkozás elején kijelentette, miszerint ez neki nem tetszik és nem is akarja megcsinálni. Az egész órát végigmorogta, de azért elkészült ő is.
Szóval ez egy megosztó csibe lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése