Egy ötlet, aminek kedves végtermékeit is meg tudom osztani. Saját magamnak is jócskán okoztam házi feladatot, mert a végső összeállítás és az illő csomagolás rám maradt. De nem bánom, egyszer van egy évben anyák napja, nem igaz?
A képkeret jelen esetben 6 darab nyelvlapocka összeragasztásából áll össze, ennek variációs és számbéli lehetőségei végtelenek.
A gyerekek festették ki és szívecskés nyomdával (dekorgumit kupakra ragasztva) díszítették. Ezután megkértem őket, hogy anyáról rajzoljanak egy portrét (rajzelemzők előnyben:-)) és még mellé virágokat, napocskát, pillangót vagy amit kedvesnek tartanak (van, aki űrlényt...)
Mivel a keretek száradtak pár órát, még annyi dolgom akadt, hogy kivágtam a gyerekek rajzait és felragasztottam. Az akasztó zsenília drót. Igazán jó szolgálatot tett a ragasztópisztolyom.
A lelkükre kötöttem, hogy csak vasárnap adhatják oda anyának.
A prototípust Anna készítette... virágkoszorút kaptam :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése