Szezonalitáshoz nem kötődő, facsipeszlábú lovakat készítettünk kis mestereimmel. Mivel alig múlt a költészet napja, a foglalkozás előtt felolvastam ezt a kis versikét. Szinte minden gyerkőcnek megvolt a saját lovas sztorija, amiről elcsevegtünk egy kicsit az alkotás öröme közben. Az is érdekes volt, hogy az akadályt melyikük, hogyan értelmezte: volt, aki tűzön, volt, aki vízen ugratta át a lovát, rajzoltak kis szörnyeket is a gátra, de persze volt aki egyszerűen zöld fűszálakkal borította. :-)
Gara Ákos: Az én lovam
Az én lovam selyemszőrű fajta,
Ha kedvem jön, lovagolok rajta.
Selyemszőrű, kedves paripámon
A pusztákat össze-vissza járom.
Az én lovam sebes, mint a villám,
Úgy repül, mint kis gyermek a hintán.
Jó kedvemben fel is ülök rája,
Még a szélvész se jár a nyomába.
Az én lovam aranyos kis jószág,
Többet ér, mint a legdrágább ország.
Ha akarom, könnyű, mint a lepke,
Ha akarom, lassú, mint a medve.
Édesanyám vette tavaly nyáron,
Mikor egyszer künn járt a vásáron.
Kis lovamnak sehol párja nincsen,
Csak az kár, hogy fából van a kincsem.
1 megjegyzés:
ez mekkora ötlet!!!!!A lányom imádja a lovakat!Köszi!Ezt tuti megcsináljuk!
Megjegyzés küldése