Paripák

Szezonalitáshoz nem kötődő, facsipeszlábú lovakat készítettünk kis mestereimmel. Mivel alig múlt a költészet napja, a foglalkozás előtt felolvastam ezt a kis versikét. Szinte minden gyerkőcnek megvolt a saját lovas sztorija, amiről elcsevegtünk egy kicsit az alkotás öröme közben. Az is érdekes volt, hogy az akadályt  melyikük, hogyan értelmezte: volt, aki tűzön, volt, aki vízen ugratta át a lovát, rajzoltak kis szörnyeket is a gátra, de persze volt aki egyszerűen zöld fűszálakkal borította. :-)

Gara Ákos: Az én lovam

Az én lovam selyemszőrű fajta,
Ha kedvem jön, lovagolok rajta. 
Selyemszőrű, kedves paripámon 
A pusztákat össze-vissza járom. 
Az én lovam sebes, mint a villám, 
Úgy repül, mint kis gyermek a hintán. 
Jó kedvemben fel is ülök rája, 
Még a szélvész se jár a nyomába.
Az én lovam aranyos kis jószág, 
Többet ér, mint a legdrágább ország.
Ha akarom, könnyű, mint a lepke,
Ha akarom, lassú, mint a medve. 
Édesanyám vette tavaly nyáron,
Mikor egyszer künn járt a vásáron. 
Kis lovamnak sehol párja nincsen, 
Csak az kár, hogy fából van a kincsem.