Ez a tény a kis mestereimet nem érdekelte, hiszen szinte mindenki rajzolt nyelvet is a csipeszkrokodilok szájába.
A mai foglalkozás témája nem az őszhöz kötődik, jóval inkább egy festési technikát szerettem volna megmutatni a gyerekeknek és pont kapóra jött egy mese, amit pár napja olvastam.
Egy okos nyúlról szól, aki egy szigeten éldegél egyes-egyedül és a vízben élő krokodilok eszén túljárva hagyja azt el.
A krokodilok bőrének mintázatát is utánozni lehet, ha ecset helyett szivacsot adunk a gyerekek kezébe és megkérjük őket, nyomdázzanak vele. Ugyanezt a módszert a tenger és a szigetek felfestésénél is alkalmaztuk. Érdemes megmutatni - akár többször is, - hogyan mártsák a kis szivacsdarabkákat a híg festékbe és utána miként vigyék fel a felületre. Hajlamosak voltak ecsetként bánni vele, akkor viszont nem jön létre az érdekes minta. Gyönyörű tengereket és szigeteket alkottak, a krokodilok pedig nagyon murisak lettek. Mozgó szemük, zseníliadrót lábuk és farkuk van.
Mese: A nyúl és a krokodilok (Boldizsár I.:Esti állatmesék - japán mese)
Vers: Orbán Ottó - Krokodil
3 megjegyzés:
Át akartam jelentkezni, de itt is vagyok már...:)
Óvónéni (is) vagy?... mert az ékszerblogodon láttam már a szépségeidet.
Ez is csodajó ötlet! Nagyon várom az anyagbeszerzős menüpontod!
Shushanna:Nem vagyok óvónéni, bár anyukám az :-)
Alapvetően nyelvtanárként diplomáztam, majd ötvössé, lettem. A pedagógus és kézműves mivoltom ért össze a Kis mesterek foglalkozásokban hála a saját gyerekeimnek. :-))
Glinda: Igyekszem tölteni a tartalmakat, a magam elvárásaihoz képest kicsit le vagyok maradva.
Megjegyzés küldése