Tábori emlékek

Álljon itt egy kis kedvcsináló írás, amit a tavalyi táborzárás után

jegyeztem le fáradtan, de  nagyon elégedetten:

 Az idén szintén megszervezésre kerül a KisMesterek kézműves tábor és a Kísérletező KisMesterek tábor is. A jelentkezés elindult!

"Talán nem is nekem kellene ezt az értékelőt megírnom, hanem azoknak a gyerekeknek, akik velünk töltötték a turnusainkat.

Az idő jobbára kedvezett a tábori életnek és a külső helyszínek programjába is csak kissé zavart az első hét esőcsepegése. Jártunk Kovács László kovácsmesternél, aki még verset is szavalt nekünk a műhelyében, Pistyur Imre szobrai között mesevilág várta a gyerekeket, Jermakov Kata ékszerész ajtaja mögött igazi titkok tárultak fel, Bognár Vera keramikus korongján varázslatos módon formálódott az agyagkorsó. A marcipán múzeum aprólékos remekművei láttán egyik ámulatból a másikba estünk...   

A táborozó KisMestereim igazán lelkesen álltak minden kreatív feladat elé és számomra is inspirálóan hatottak még a megfáradt pillanataimban is. A gyerekek szeretete és jókedve kísérte végig mindkét turnust.

A táborok végén zsibvásárt tartottunk a heti alkotásokból, ahol a szülők voltak a vásárlók. A gyerekek bizony nem mérték olcsón a kézműves munkájukat, komoly alkudozások folytak, még akkor is, ha "csupán" a tábori fizetőeszközünk -a picurka- képezte a megegyezés alapját.

Járt nálunk a helyi tv és az egyik női lap fotósa is rögzített néhány alkotó hangulatot. A méltányolandó érdeklődés mégis eltörpül a sok pozitív visszajelzés mellett, amit a gyerekek és a szülők sugároztak vissza ránk.

Álljon itt az egyik táborozóm kívánsága, mely jól jellemzi a tábori hangulatot: "Anya, szeretném ha a kézműves tábor 100 évig tartana... nem is...inkább örökre!" 

Ha ezt az óhajt nem is tudom teljesíteni, de jövőre mindenképpen folytatjuk."