Már évtizedben is számolható, amikor először próbáltam feldobni valamivel a terrakotta cserepeimet. Nem akartam még kaspókra is költeni, ezért próbáltam valami színt vinni a felületre. Nem szerettem volna az egészet festékkel lefedni, viszont volt a sufniban egy csomó szigetelőszalag, abból tekergettem, vágtam, különböző mintákat ragasztottam a cserepekre, majd lefestettem akril festékkel.
Most a KisMesterekre került a sor, hogy ezt a maszkolási technikát elsajátítsák. Olyan virágcserepekre leltem, amelyek pont gyerekkezekbe valók, viszont már elég nagyok, hogy igazi növények díszítsék.
A szalaggal, kör alakú etikett címkékkel és öntapadó fóliából kivágott mintákkal fedtük a cserepeket. Ezután festékbe mártott, nedves szivaccsal felvittük a választott színt. Javaslatom szerint maximum 1 vagy 2 festékkel dolgoztak a gyerekek. Amíg a Valentin-naphoz passzoló zsenília szíveket meghajtottuk és pálcára tekertük, meg is száradtak az alkotások. A legélvezetesebb rész ekkor következett, leszedtük a matricákat, így előtűnhetett a végleges minta. Nagy volt az ámuldozás!
Mese: Az üres virágcserép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése